Nemrégiben találkoztam egy volt kollégámmal,és a régi szép időkről cseverésztünk,pár serital mellett.Ahogy anekdótázgattunk,eszembe juttatott egy régi sztorit,melynek aktív részese voltam én is.Lehet,hogy hihetetlenül hangzik,de szórul szóra igaz!

A fiatalabb generáció-aki nem volt katona-nem élhetett át ilyen "csodákat",de apukától,nagypapától gondolom hallott már efféle történeteket.

Egy alap tételt azonban tisztázni kell az elején,hogy a történet érthető legyen,és ne hüledezzetek ennek hallatán.A katonaságot sokféle képpen jellemezhetjük,de a legmegfelelőbben talán azzal,hogy ott, ami gömbölyű azt visszük-ami szögletes azt gurítjuk.

Na vágjunk is bele a sztoriba.

Nem nagyon untatnálak a hierarchikus felépítési rendszerrel,lényeg,hogy tözszászlósként századparancsnoki beosztásom volt sorkatonaként.(érettségi-örmester,fősuli,egyetem-zászlós,törzszászlós)

A lényeg,hogy kb.nyolcvan ember hülyeségéért úgy tartoztam felelősséggel,hogy a nagy részüket nem is ismertem szinte.Történt egyszer,hogy hívatott a parancsnokom,és közölte,másnap egyenruhában jelenésem van a Katonai Ügyészségen,mert egy "katonámat" a V Á P ( katonai rendészet ) átszállította,és tárgyalása lesz.Előző este ugyanis késve érkezett a laktanyába,totál részegen elküldte az ügyeletet a pics@ba,és rongálta a kincstári vagyont.Nekem a katona főbb erényeit,szolgálati eredményeit kell ecsetelnem,illetve ha az én hatáskörömbe helyezik a fenyítését,arról jelentést kell írnom.

Erre nekem csak egyféle képpen lehetett reagálnom."Parancs értettem,végrehajtom"

Másnap az ügyészségen a "tárgyalás"elött két percel,még fogalmam nem volt mit teszek,illetve mi a "főbűne"ennek a szerencsétlen harcosnak.

Bent a tárgyaláson,részletesen ecsetelték,hogy részeg volt,késett,nem hajtotta végre az alegységügyeletes utasításait,stb,stb.Már azt hittem elalszom,mikor,ismertették a kincstári vagyon rongálásának tényét.

Nem tudom szószerint idézni,de leírom majdnem teljes pontossággal:

A harcos,miután kimenőt kapott,leadott mindent a raktárosnak.(még a szivacsot is,ami a vasrácsos ágyba volt.ez volt a rendszer) A raktáros négy órakor hazament,a mi hősünk pedig éjfél után érkezett vissza.Nem volt matrac,így felmászott a helyére(emeletes ágyak voltak),lefeküdt a sodronyra,és elaludt.Alatta feküdt egy másik harcos.Pár perc múlva,hősünk érezte,hogy gáz van,mert nagyon mocorog a gyomra.Annál részegebb volt,hogy leugorjon,így hát gatya le,és szabad utat engedett a természetnek.Magyarul lefosta az alatta békésen alvó "kollégáját".Persze az felébredt,Üvöltve kiugrott az ágyból,nemi szervét többször étkezésre ajánlotta hősünknek,és javaslatot tett arra is,hogy kerüljön közelebbi intím kapcsolatba az édesanyjával.Erre az üvöltözésre berohant a szolgálat is,majd miután kellően kiröhögték magukat,felszólították emberünket,hogy takarítsa el a cuccost,melyet bizományba helyezett az alatta alvó mellkasán,és ágynemülyén.Emberünk szépen két kis kacsójával összeszedegette a barnamackó maradványokat,és kidobta a kukába.A kolléga pizsamáját is neki kellett kimosni.Gondolt egy nagyot,és a kukát is,meg a pizsit is kidobta az ablakon.Ezzel borzalmas kárt tett a kincstári vagyonban.

Na itt volt az a pillanat,mikor olyan szinten kezdtem röhögni,hogy a könnyeim jöttek.

A viselkedésemmel természetesen nem arattam osztatlan sikert,a katonát lefenyítették,kiküldték,(sorkatona elött elöljárót nem fenyítenek)és megkezdődött az én "perem"is.Lefenyítettek,méltatlan viselkedésért.Visszafelé.már a harcos mellett ücsörögtem a rendész autóban.A parancsnokom közbenjárására visszakaptam  a beosztásomat egy héttel később.Tudtam,hogy ha nem fokoznak le,bármikor visszarángatható leszek.El is követtem mindent,de az igazi büntetés a leszerelésem napján jött.Előléptetett a parancsnokom,mondván,túl egyszerű lett volna,ha nem lehetek tartalékos tiszt.Pár évvel később kib@sztam vele,mert hivatásos lettem,de ez már egy másik történet.