Egy hétvégéről fogok mesélni,ami eléggé "jól" sikeredett.Egy barátommal és annak sógorával kitaláltuk,hogy hétvégére elmegyünk horgászni.Kinéztek valami Isten háta mögötti horgásztavat,és szállást is foglaltak.Elindultunk hát hárman egy autóval.A kocsiban végig legendákat meséltek a tóról.Kapitális pontyok,rablóhalak tanyáznak arra,fantasztikus borok és pálinkák szülőföldje ahová megyünk.Már alig vártam,hogy megérkezzünk.Mikor oda értünk,leraktam az autót,kipakoltunk a házban amit kibéreltünk.A ház nem volt nagy durranás,de horgászni jöttünk,és aludni tökéletes volt.

Estére terveztük a horgászatot,de miután még csak délután volt,elmentünk megnézni a helyi nevezetességeket.Hamar megtaláltuk a 43-as sz.üzemegységet.Azt gondolom sokan megerősítik,hogy ha ismeretlen vidéken jársz,a legjobb információ gyűjtő hely a kocsma.Ezzel a célzattal be is tértünk a helyi "májkezelő" intézménybe. Mit mondjak,elsőre kicsit durva volt.A pultban ott állt godzilla nősténye,akinek az arca olyan volt mint Louis Armstrong hangja.Közelebb lépve a látvány még érdekesebb lett,mert szegénynek a szemei kicsit kiszorultak a perifériára,és az arcbőre olyan sima volt,hogy almát lehetett volna rajta reszelni.Én már akkor vinnyogtam a röhögéstől,de a többiek mondták,maradjunk,mert ilyen helyen sűrűn nem voltunk még.Rendeltünk páleszt,és három sört,amit a pultnál meg is ittunk.Körbenéztünk a kocsmában ,és elég érdekes arcokat láttunk.Kerestem egy üres asztalt,leültem,a többiek hoztak még pálinkát.Ricsi barátom javasolta,hogy igyunk bort,hiszen borvidéken vagyunk.Erre én mondtam neki,hogy maradok a sörnél,mert a mellettünk ülő asztalnál két fazon fröccsözik,és rendesen vizezhetik a bort,mert nem muslincák kőröznek felette,hanem sirályok.

Látták rajtunk,hogy nem helyiek vagyunk és kérdezgetni kezdtek,honnan jöttünk,és miért.Elmondtuk,hogy horgászni jöttünk hétvégére.Egy másik fazon mindjárt el akart látni minket jó tanácsokkal,de olyan orrhangon beszélt,hogy egy szavát sem értettük.Én javasoltam,töltsünk le hozzá feliratot,de kisegített minket valaki és fordított.Persze meghívtuk őket egy kör piára,összetegeződtünk,majd erre is ittunk egyet,majd még egyet,és így tovább.Lassan kezdett leérni nekünk is a cefre,és varázsütésre megszűntek a nyelvi gondok.Akiről azt hittem urdu nyelven beszél,már tisztán érthető lett számomra.Hirtelen mindenki jó barát lett.Befutott még pár helyi arc,és a vége az lett,hogy beseggeltünk,de emberesen.Este tíz körül,már kezdett derengeni,hogy horgászni is kellene.Szólt az egyik szesztestvér,hogy ne nagyon akarjunk kocsival menni,mert a helyi sheriff, ha ilyen állapotban meglát ,le is lő minket.Azt javasolta,menjünk gyalog,ha már annyira horgászni akarunk.Átvágunk a szántóföldön,és negyed óra alatt a tónál vagyunk.Ittunk még egy utolsót,fizettünk és indulni akartunk.Eléggé gömbölyű lett mindhármunk cipője,és faltól-falig közlekedtünk,ezért egy helybéli felajánlotta,hogy elkísér minket a házunkig.Haza is támogatott minket.Összeszedtük a cuccainkat,botokat,hálózsákot,stb.,és az emberünk még útirányba is állított minket.Pár házzal odébb már a szántóföld kezdődött.Odakísért minket és azt mondta,csak egyenesen előre,és ott a tó.

Felvettük a fejlámpákat és elindultunk.Botorkáltunk egy ideje korom sötétben,de sűsűn meg kellett állni,mert vagy egy kis rókakoma figyelt ki,vagy kígyókönnyeztetés volt.Ricsi sógora, sokkal jobban bírta mint mi,előre ment.Pár méterrel lemaradva követtük.Egyszer csak felüvöltött,hogy megjöttünk,maradjunk ott ahol vagyunk,mert Ő már térdig áll a tóban.Visszajött hozzánk,szétnéztünk,lepakoltunk,és a botokat elkezdtük felcsalizni.Szépen elhelyezkedtünk,bedobtuk a botokat,a fenekezőkre felkerült a kapásjelző.Én még szórakoztam egy kicsit,mert úszóztam,és az úszóm,állandóan eldőlt.Részegen eléggé nehéz beállítani az eresztéket,ezért pár próbálkozás után feladtam,mondván,ha viszi a hal úgyis eltűnik.

Leültünk a botok mellé,ittunk még egy sört,és vártuk a nagy kapást.Nem kellett sok idő,és elaludtunk mindhárman.Már javában sütött a nap,mikor arra ébredtem,hogy egy bazi nagy kerék van a fejemtől pár méterre,valami nagyon zörög,és kiabál valaki.Felnéztem,és egy traktoros fetrengve a röhögéstől kérdezte,hogy

-"mi a f@szt csináltok ti itt?"-

Én mondtam,hogy horgászunk.Erre a tag csak azt kérdezte,még jobban röhögve,hogy-"ITT?"

Mire felültem a többiek is fent voltak.Mikor megláttam,hol vagyunk,már én is röhögtem.A szántóföld közepén volt egy hatalmas pocsolya,és mi annak a szélén ültünk bedobott botokkal.Az történt ugyan is,hogy érkezésünk elött rengeteg eső esett,és hatalmas víztömeg állt a szántóföld közepén.Mi este,részegen,sötétben indultunk,és az egyenes helyett,inkább cikk-cakkban közlekedtünk.Igy keveredtünk a "tóhoz". A valódi tó kb. 300 méterrel odébb kezdődött.Természetesen a horgászkalandunknak híre ment,és mire visszaértünk a faluba,már mindenki tudott róla.Nem is nagyon akartunk utánna horgászni,hanem egy kiadós ebéd után inkább visszamentünk a kocsmába kezelni a másnaposságot.

Kutyaharapást szőrével,ahogy szokták mondani.A horgász hétvége így ért véget.