Ez a történet szintén velem esett meg,utólag jót röhögtem rajta,bár akkor közel sem volt annyira vicces nekem.Égtem mint a rongy!:)

Jelenésem volt a Honvéd bálon,és el kellett mennem,varratni magamnak egy díszegyenruhát.Egy kollégámmal mentünk,mert neki is kellett .Ezek általában úgy készülnek,hogy az előre legyártott egyenruhát igazítják az emberre,bár ha szükséges teljesen újat varrnak.Nem vagyok egy extra méretű ember,gondoltam nem is lesz nagy kihívás a szabónak találnia egy rám való egyenruhát.A díszegyenruha felső része nem is jelentett gondot,találtunk egy nekem valót.A nadrág kicsit nehezebb volt,hisz a tiszti kar(tisztelet a kivételnek) pocakos,alacsony emberekből állt-némi túlzással-.Nem illettem bele a 150cm,és 150 kg-os sémába.Én 182 cm magas vagyok,és a nadrág ami hosszban megfelelő volt,kicsit bőnek bizonyult.Lazán elfért volna mellettem még három ember,és akkor sem feszült volna rajtunk.Végigpróbáltattak velem vagy ötven nadrágot,de csak hasonlóakat találtunk.Természetesen a szabó mester kellőképpen utált is érte,hiszen rengetegen jöttek szintén varratni,az üzlet tele volt.Az üzletben két férfi szabó,és vagy tíz hölgy dolgozott,akik bőszen kerestek nekem megfelelő nadrágot.Perecenként ugráltam ki-be a próbafülkéből.Az öreg szabó ráunt a dologra,és közölte,átszabnak egy hosszban megfelelő nadrágot.Itt kicsit bevesszük és már jó is-mondta.

Az én kálváriám itt kezdődött.Felvetette velem a gatyát,majd egy fiatal hölgy eladó leguggolt elöttem,és a lábaim között összefogta a nadrágot.Az öreg szabó,a hátam mögött guggolt,és a fenekemnél tette ugyan ezt.Előkerültek a gombos tűk,és már tűzték is a kívánt helyeken a gatyát.Egy nagy gond volt ezzel,boxer alsót hordok.Annak rendje,módja szerint szépen hozzátűzték az alsógatyámhoz a nadrágot,amit sem ők,sem én nem vettünk észre.Miután sokan voltak az üzletben,és eléggé kellemetlenül éreztem magam ebben a helyzetben,alig vártam,hogy végre levehessem a gatyát.Szóltak,hogy kész,és én egy laza mozdulattal,szabadulván a helyzetből lerántottam magamról a nadrágot.Természetesen a siker nem maradt el.Az üzletben állók a következőt látták:

Egy idegbeteg pasi egy szál répában áll,és elötte guggol egy fiatal csaj,szembenézve a nyeles tojásokkal.Mögötte pedig,egy öreg szabó sasolgat a tápcsatorna érkezési oldalán.

Hihetetlen sebességgel mértem fel,hogy mindenki minket bámul,és álcázás képpen laza vörös színre váltottam.Nem tudtam mit reagáljak,ezért poénnal próbáltam elütni a dolgot,és kínomban röhögve csak ennyit mondtam:

"zenekari próba van,éppen a nyitányt gyakoroljuk a varázsfuvolához."

A kollégám visítva kezdett röhögni,ami természetesen mindenkire átragadt,és én talpig vörösen ott ácsorogtam,bár vörös színben vetélytársra akadtam az eladó lány személyében.Felöltöztem,majd közölte röhögve a szabó,hogy két nap és mehetek a nadrágomért.Két nap múlva megjelentem,enyhén zavarban voltam a szitu miatt,de az öreg a humoránál volt,és csak úgy szólt a kolléganőjének,hogy itt van a "fuvolás" a nadrágért.

A kollégáim korrektek voltak,mert a bál vége felé a technikustól kértek nekem zenét.Mozartot,és természetesen a varázsfuvolát.Hülyére röhögtük magunkat a történeten.

Utólag visszagondolva jó buli volt,bár lehet jobban tetszett volna,ha a kollégával történik,és nem velem.