Az előző írásom "sikerén" felbuzdulva,gondoltam folytatom ezt a témát,hátha a mostani történetem is megnevettet pár embert.Elöljáróban csak annyit még magamról,hogy a hülyeségért nem kell a szomszédba mennem.Ha olyan a helyzet,és lehetőségem is van rá,azonnal képes vagyok szinte mindenből viccet csinálni,vagy vicces helyzetet teremteni.Ebben az esetben is így történt,csak aztán visszanyalt a fagyi!:))

Sorkatonák voltunk,és "öregként" levezényeltek egy vidéki laktanyába.Elég komoly őrzési feladataink voltak,egy kiemelten védett objektumban.Nyomsávval,és azonnali tűzparanccsal.A terület hatalmas volt,felállított őrhelyekkel,járőrökkel,sőt néha kutyás járőrök is voltak.A méretei az objektumnak akkorák voltak,hogy egy járőr több mint. 6 óra alatt ért körbe a nyomsáv mellett.A nap 24 órájában volt őrség,folyamatos járőrökkel.Az viszont kissé pikánsá tette a dolgot,hogy a nyomvonal egy része,a helyi temető mellett húzódott.Az a járőr aki este hatkor kezdte a szolgálatot,éjfélre ért a temetőhöz.Ez adta az alapötletet,illetve az ,hogy ebben a laktanyában előszeretettel szivatták a "kopaszokat" mindenféle történetekkel.Mindíg van hiszékeny ember,csak megfelelően kell tálalni a történetet.Érkeztek hozzánk kopaszok,és a "friss hús" beindította az agyamat.Első este elbeszélgettünk az ifjú titánokkal,és elmeséltem nekik az én rémtörténetemet.Így szólt:

"A temetőben éjfél körül néha megjelenik egy öreg néni,nyöszörög,járkál a sírok között,szólítgatja a háborúban elvesztett fiát,majd eltűnik.Egyszer egy katona odament a nénihez,és senki nem tudja mi történt,de beleőrült,és leszerelték."

Majd hozzá tettem,hogy ez állítólag már régen történt,és gondolom senki nem hisz a kisértetekben,de jobb ha tudnak róla.Ecseteltem,milyen nyomasztó éjjel egy temető mellett mászkálni tök egyedül,ráadásul azon a részen reflektorok sincsenek,ezáltal félelmetessé válik az a része a járőrútvonalnak.

Aztán másról kezdtünk beszélgetni,de láttam némelyik szemében,hogy megborzongott a történettől.Pont erre vártam.Nemsokára megkezdték a szolgálatot,teljesen belerázódtak,eltűntek a megszeppent arcok,sőt már a lazaság kezdett látszani rajtuk.Eljőtt a második felvonás ideje.

Pár surranótársammal,mikor nem voltunk szolgálatban  kimentünk a temetőhöz.Volt egy rés a kerítésen,azon átmásztunk és elbújtunk a sírok mögött.Menetrend szerint be is futott a járőr.Mi elkezdtünk nyöszörögni,szólítgattuk a harcost.A hatás nem maradt el.

Üvöltve elrohant,teljesen beszarattuk szerencsétlent.Mondanom sem kell,hogy fetrengtünk a röhögéstől.Mire visszaértünk,már mesélte a többieknek,hogy valóban szellem jár a temetőben.Persze nem mindenki hitte el neki,de nekem csak azt kellett megjegyeznem,kik voltak a legfogékonyabbak a mondókájára.Pihentettük egy pár napig a sztorit,majd mikor megint egy "hiszékenyebb"volt szolgálatban,vele is eljátszottuk ugyan ezt.Katona jött,leadtuk a műsort,az beszart,mi jót röhögtünk.

Már kezdett kissé unalmassá válni ,gondoltam turbózzuk meg egy kicsit.Akkoriban volt divat az a fajta kulcstartó,ami ha megnyomták pirosan villogott.Volt nálam is egy ilyen,és megbeszéltük,hogy a hatás fokozása érdekében bevetjük a műsorunk alatt.Már annyian,és annyiszor riogattuk szerencsétleneket,hogy az is belefért ha többen vagyunk,legfeljebb magasabb lesz a hatásfoka a dolognak.Kimentünk nyolcan-tízen és elbújtunk várva a járőrt,hogy megkaphassa a napi frász adagját.Jött is a harcos.Elkezdtük a nyöszörgést,villogtattam a kulcstartót,hívogattuk,és vártuk mikor szarja össze magát.Az volt a gond,hogy ez a "madár" nem úgy reagálta le a dolgot mint előtte jópáran.Ez csőre rántotta az AK-t.Na erre mi szartunk be,és Iker Casillas-t meghazuttoló vetődéssel ugrottunk a sírok mögé félve attól,hogy szarrá lő mindent ami mozog.Hamar elrepült az a negyven perc mire elő mertünk mászni.Mire visszaértünk a laktanyába,emberünk már bőszen horpasztott az ágyában. A többi öreg aki tudta mit csinálunk,visítva röhögött rajtunk.Természetesen az a tény,hogy meghasaltatott minket egy kopasz "bosszúért kiáltott",de ez már egy másik történet.